Hakama – Jelentős inspiráció a múltból
Minden, amit a hakamáról tudni kell.. A Hakama egy évszázadok óta használt hagyományos japán ruha, amelyet harcművészetekben is viselnek. A hakama eredetileg az ókori Japánban a közemberek ruházata volt, de az Edo-korszaktól kezdve a szamuráj harcosok hivatalos öltözékének részévé vált. A hakama szó első említése a Nihon Shokiban található, egy ősi dokumentumban, amelyet i.sz. 712-ben írtak. A dokumentum Tenji császár öltözékét a következőképpen írja le: “Udvari ruhája fölött egy darabból álló fehér selyemköpenyt viselt, széles ujjú, arany- és ezüstszálakkal díszített. A tetején rövid ujjú kabátot viselt különféle virágokkal hímezve.” Ebben a leírásban a mai hakamának megfelelő ruhadarabot “himo”-nak vagy “hibuminak” nevezik még.
A hakamát eredetileg úgy tervezték, hogy viselője könnyebben tudjon mozogni a harcban. Mára a harcművészetek szimbólumává vált, a gyakorlókat gyakran ábrázolják viselve filmekben, képregényekben és videojátékokban. A modern hakama jellemzően pamutból vagy szintetikus anyagból készül, a szegélynél merevebb anyaggal, hogy megtartsa formáját, hátul redők vannak, amelyek elöl, a derékpántba vannak összegyűjtve. A hagyományos hakama három részből áll: a széles redős nadrágból, a derékpántból és az ujjatlan kimonóból. A kimonót általában a hakama fölött viselik. A széles stílust Han-hakama-nak (袓禺羅) hívják. 7 hajtása van. Történelmileg minden redő a következők egyikét szimbolizálta: Yuki (Hó) Jin (Arany) Gi (Ősz) Rei (Mennydörgés) Makoto (Fényerő) Chugi (Villámcsapás) Meiyo (Tigris). A hakama olyan szimbólum, amely Japánban nagy jelentőséggel bír. Japánban évszázadok óta a tradicionális viselet fontos része.
A hakama hagyományosan 7 hajtásból áll. Mindegyiknek hajtásnak több szimbolikus jelentése van, aminek eltérő értelmezése is lehet. Általában két kategóriába sorolhatók ezek: Élet és Kultúra.. A hajtások tulajdonságokhoz kapcsolódó szimbolikus jelentése: Yuki – Bölcsesség Jin – Jóindulat Gi – Bátorság Rei – Tisztelet Makoto – Őszinteség Chugi – Hűség Meiyo – Becsület